szombat, április 23, 2005
tegnap este volt ágyban futás. (az, amikor a lábaddal kalimpálsz a takaró alatt, h felmelegedjen mindkettő)
ma agybeteg törióra. iszonyat módon nincs érzéke a tanításhoz. a tanyagot érthetetlenül mondta, azokat viszont elég érthetően és sokszor szidta, akik nem voltak. kíváncsi vagyok, h ők hányszor csuklottak. utána haza, útközben kicsit megjátszottunk magunkat, meg hülyültünk. utána itthonról el, találka Tündivel. szépen megnéztük Margit-szigetet, közben nagyon jót beszélgettünk. utána szépen visszakísértem a Westendhez. hazafelé jövögettem, amikor éreztem, h jó lenne már otthon lenni, mert nagyon fáj a hasam. aztán egyik járművön álltam, éreztem, h gyomromból jön fel a fájdalom, kezdek leizzadni. utána oylan törétnt velem, ami hosszú évek óta nem. elájultam. szerencsére nem nagyon, csak egy fél másodpercre. leszállatm, és máris jobban lettem. a fényképezőgép objektívsapkáját majdnem otthagytam, de szerencsére odaadták nekem, amikor visszamentem érte, és nem is ment el a masina. hála égnek. az emberek (fura módon) elkaptak vagy felsegítettek?, és kérdezegtték, h jól vagyok-e. nem számítottam erre. onnan aztán hamar hazajöttem, és gyorsan kajáltam itthon. most meg fáj a lábam, a fénygépnek hála égnek semmi baja nem lett. ennyi.
ma agybeteg törióra. iszonyat módon nincs érzéke a tanításhoz. a tanyagot érthetetlenül mondta, azokat viszont elég érthetően és sokszor szidta, akik nem voltak. kíváncsi vagyok, h ők hányszor csuklottak. utána haza, útközben kicsit megjátszottunk magunkat, meg hülyültünk. utána itthonról el, találka Tündivel. szépen megnéztük Margit-szigetet, közben nagyon jót beszélgettünk. utána szépen visszakísértem a Westendhez. hazafelé jövögettem, amikor éreztem, h jó lenne már otthon lenni, mert nagyon fáj a hasam. aztán egyik járművön álltam, éreztem, h gyomromból jön fel a fájdalom, kezdek leizzadni. utána oylan törétnt velem, ami hosszú évek óta nem. elájultam. szerencsére nem nagyon, csak egy fél másodpercre. leszállatm, és máris jobban lettem. a fényképezőgép objektívsapkáját majdnem otthagytam, de szerencsére odaadták nekem, amikor visszamentem érte, és nem is ment el a masina. hála égnek. az emberek (fura módon) elkaptak vagy felsegítettek?, és kérdezegtték, h jól vagyok-e. nem számítottam erre. onnan aztán hamar hazajöttem, és gyorsan kajáltam itthon. most meg fáj a lábam, a fénygépnek hála égnek semmi baja nem lett. ennyi.
